tisztakosz

anyám margójára

2017. november 01. 22:13 - Greg Vescovo

Magánytól keservesen- reszketek dermedten. 

Tétlen vagyok már nem ítélkezem.

Kritikus hangnem- savba mártott szív.

 

Szóra emelném szám- de merész énem talpalatnyi 

föld. Elhagyott ugar.- Kiutat keresve földet kapar. 

 

Halmozom az élvezeteket.

A mindenség már elértéktelenedett.

Kacsingat a végállomás- karját nagyra tárja.

Elszámolás következik: Utolsó vallomás.

 

Úgy gondolod jó a földet itt hagyni csakúgy pusztán?

Mi legyen a következő generáció,

élettere legyen rothadó gettó?

Erkölcsi fertő- Nekem ez kell, nekem meg ez! 

Ez az enyém, csak az enyém. Értesz? 

 

Kiszipolyoztuk a földet.

Kiszipolyoztuk a lelket.

Tovább állunk- már nem szertejük ezt a helyet. 

Boldogulj egymagad bolond ember- aki gyenge itt rekedt. 

 

2017. 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: vers dalszöveg

A bejegyzés trackback címe:

https://tisztakosz.blog.hu/api/trackback/id/tr5813141466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása