Andalító gondolat. Már a puszta elmélkedés, hogy ez valaha is lehetséges egyszerűn zsigerileg borzongat. Már mondhatni unom magam, jó lenne menni valamerre. Kinek hiányoznék? Az idő gondoskodna róla hogy még a szüleim fejében is legyek örökre elfeledve. Kiállnék egy mezőre elordítanám magam senkisem hallaná és tán jól éreznem magam. Kilépnék a komfortzónából, amiben még sosem éreztem komfortosan magam. Nincs megvetés, kikötés, megfelelés, tétlenkedés, ügyintézés, kötekedés, pénzköltés sem keresés (pedig én nem is kerestem keményem dolgoztam érte), egymás szemébe kínosan nézés. Ritka lesz földre merevedő tekintet, mely kiútat és menekülési lehetőséget keres.

Tudod mi lesz? Nem tudsz te semmit. Lesz minden mikről álmodni se mertél. Mihelyst koffered tartalma nem lesz csak a 'nék', 'lehetne', és a szövetekbe mélyen beleívódott tagadó szavak mindegyike.

Na, jó utat!