belépett az ajtón 

és megkérdezte tőlem.

várjál nem érted 

tőlem...

a kis roskadó Magánytól,

hogy akarok- e hozzá csatlakozni.

már álltam volna fel,

futottam volna hozzá, 

mint aki bolond,

megszállottjává válva. 

aztán bazdmeg belém hasít,

én vagyok a Magány.

ha odamegyek elveszem.

nekem nem döntési, 

lételemi az egyedüllét.

aztán megint világosodom.

de hát olyan sok mindenki 

vesz körbe,

mégse leltem társra.

párban is lehetek magányos.

így tehát odamentem

cseverészni ,

és ekkor olyat éreztem a mellkasomban milyet még soha.

mintha elefánt tápászkodott volna fel róla.

most már a főnök lépett be az ajtón,

ő nem kérdezett semmit,

csak ordította, hogy ki vagyok rúgva.