Ádám korán kelt. Még volt egy utolsó matekpéldája, amit meg kellett oldania. A konyhába ment, hogy ott tanuljon. Ugyan sose szokott reggel tanulni, most azonban, az esti negyvenkilenc feladat annyira leterhelte, hogy ezt az egyet muszáj volt reggelre hagynia. Az anyukája kint intézte a szokásos reggeli teendőket. A kávé és a kakaó már készen volt, és most a szendvicseknek állt neki. A szorgos asszony meghallotta füzetek csapódását az asztalon. Ingerülten fordult fia felé. 

- Te meg mit művelsz?

- Van még egy matekpéldám, amit megkell oldanom- felelte a fiú higgadtan.

   A szelídnek látszó teremtés egyszerre vad fenevaddá változott. Kiabált és mindenfelé kalimpált rövid karjaival. Számára feldolgozhatatlan hidegzuhanyként érkezett, hogy az ő eminens fia reggelre halasztott, akár egyetlen feladatot is. A hangoskodásra a családfő is előbujt. Hiába a gyereknevelés oroszlánrészét feleségére hagyta, néha szerette ő is éreztetni tekintélyét. Ez általában abban merült ki hogy odaállt az asszony mellé, és vagy buzgón bólogatott, vagy egy- egy szót megismételt. Most se volt másképpen. 

   Miután Ádám végignézte és hallgatta szülei tombolását, gyorsan összecsapta a feladatot, majd mosakodás és egyéb szokásos reggeli rutin nélkül indult el az iskolába. Minél hamarabb megakart szabadulni a fojtogató légkörtől. Az otthonától. Ahová az ember nyugalomért megy és azért, mert tudja, hogy szerető és védelmező emberek veszik körül. Az iskola számára ugyanazt jelentette, mint a család. Hatalmas nyomás, szorongás és óriási megfelelési kényszer. Annak ellenére hogy a fiú kiválóan teljesített. Színötös tanuló volt, aki matematikából kiváló eredményeket ért el. Többszörös matematikai verseny nyertes, egy erős gimnázium matek tagozatának legjobb tanulója. Ennek ellenére sosem érezte jól magát. Nem volt elégedett sem magával, sem az életével. Azt kívánta bár átlagos lenne, és nem lógna ki a sorból. A szülei és tanárai, ha egy dolgozatnál csak két pontot veszített, nem megdicsértek, hanem leszidták, hogy egyáltalán miért veszített. 

     Ádámnak a mai napja kifejezetten rosszra sikeredett. Az ötven feladatból csupán a fele lett jó. A tanára annyira felháborodott, hogy még plusz száz matekfeladatot adott neki, és még ki is zavarta az óráról. A tanárnőt természetesen egy cseppet sem zavarta, hogy még így is Ádámé lett a legjobb. Nála nem ez az elvárás. Mikor hazaért megkönnyebbülve vette észre, hogy szülei még nincsenek itthon. Ez ritkaságszámba ment, de ilyenkor rettentően boldog volt. Egy- két óra, amikor nyugodtan azt csinál, amit csak akar. Nem zavarja őt senkisem a hobbijában. Ledobta a cuccait, bekapott egy marék mogyorót és már indult is a kinti fészerbe. Tizenháromévesen fedezte fel, hogy a fészernek van egy titkos csapóajtaja. Ami egy pár méter mély üreg bejárata volt. Ide rejtette be az első macskáját, amit becserkészett. Két hétig otthagyta, hogy megtudja valaki használja- e ezt a rejteket. Miután semmi jele sem volt, hogy rendszeres használatban lett volna, Ádám bátran gyűjtögette ide a macskákat. Azóta rendszeresen két- három mindig bent van. Szolgálatra készen, ha a fiú szükségét érzi. Ádám leült a fűre, az állatot pedig ölébe tette. Előszőr gyengéden, majd egyre erősebben simogatta. A dögönyözés idővel átváltozott tépdeséssé. Az állat nyávogott és szabadulni próbált, de a fiú erősen szorította. Megragadta a farkát és egy hatalmasat rántott rajta. Ezzel fegyelmezve a kétségbeesett macskát de ez csak tovább fokozta a helyzetet, mert az állat megkarmolta a karját. Amitől rettentő ideges lett és a farkánál fogva a földhöz vágta. Ezt még kétszer megismételte, majd felállt ás addig rúgta, taposta, ameddig egy felismerhetetlen húscafat nem lett szerencsétlen állatból. 

      Ádám szülei a hagyományos oktatás hívei voltak, viszont néha tettek szert néhány kísérletre, amelyekkel igyekeztek hatékonyabbá tenni számára a tanulást.  A legújabb az 'Egyszerre több dologgal is foglalkozni' vagy valami efféle projekt nevet is kaphatta volna. Az elképzelés ugyanis az volt, hogy miközben gyerekük feladatokat old meg közben az aktuális tanulandó verset is lejátsszak neki, így ugyanannyi idő alatt két tantárgyból is tanul. A szülőin is mondták, hogy minél jobban terhelik Ádámot, annál jobban fog teljesíteni. Ugyanis ezzel fogják feszegetni a korlátait. Nem szabad hagyni, hogy leragadjon egy bizonyos szinten, mindig kell tovább fejlődnie. Végül éjfélre került ágyba. 

       Az új módszer eredményi: A vers szerzőjét és címét hibátlanul felmondta, illetve százból nulla példa sikerült hibátlanul. Nem voltak óriási tévedések, inkább apró elszámolások. Ádám szó nélkül tűrte a megaláztatást, de már alig várta, hogy szeretett macskáihoz hazatérjen, csupán abban reménykedett, hogy senki sincs otthon, és akkor kedvére kínozhatja kedvenceit.  

        A sors máshogy alakította terveit. Mindenki otthon volt. Szokás szerint kifaggatták, mikor végeztek felküldték tanulni. A mai napról egy igaz szava se volt. "Minden nagyszerű volt. A tanárok csak dicsérték. Az új módszer meghozta gyümölcsét." A fiú duzzogva vonult el a szobájába. Ráfeküdt az ágyra, elővett egy régi matekkönyvet, és azt döfködte ollóval. Egyre csak arra gondolt, hogy megkell ölnie egy állatot. Mígnem eszébe jutott a kistestvére. Megbabonázva kelt ki és indult el a másik emeleti szobába. A kislány aludt. Ádám megpróbált hallkan odaosonni hozzá. Kistestvére szájából kifojt egy kis nyál, ezt bátya gondosan felitatta ujjával, és a pólójába kente. Arcát megsimogatta, amire a gyerek ijedten felriadt. Emma elmosolyodott, csiklandozta testvére keze. A fiú viszont nem bírt magával. Jobb kezével megragadta a lány haját, és telierőből rángatta. A ballal pedig apró száját takarta, hogy ne tudjon sikítani. Legnagyobb meglepetésére egy nagyobb csomó haj a kezében maradt. Hirtelen bal kezét elrántotta, így Emma most torkaszakadtából ordíthatott. Lentről meghallották a segélykiáltást. Előszőr az apa rontott be. A látványra egy cseppet sem  felkészülve. Emma hasából egy olló állt ki, és több sebből folyt a vére.

       A szülök tudták két választásuk van. Az első és kézenfekvő, hogy azonnal segítséget hívnak. Ezzel talán megmentik lányuk életét. Azonban, fent áll ezzel egy számukra jelentős probléma. Hiszen ez a többi családtag életét megnyomorítaná, mivel vagy magukra vállalják a gyilkossági kísérletet, vagy feladják Ádámot. Ez lehetetlen volt. A fiú tehetséges. Nagyreményű karrierjét pedig semmi szín alatt nem óhajtották derékba törni. Emma egyáltalán nem biztos, hogy zseninek született. A másik lehetőség tehát, hogy hagyják elvérezni, és úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. A lány meghal, de a másik három ember megmenekül. 

       A két felnőtt viszont egyvalamiben megegyezett. Mostantól még szigorúbban fogják nevelni Ádámot.