Rád erőltetem magam, hogy jó legyen nekem. Senkise kért, de én itt vagyok. Fogd meg a kezem. Vezetlek. Vár a pszichopaták világa. Tudod a hely, ahol nincsenek érzések. Itt felépítettünk egy márkát saját magunkról. Nem ösztönösen cselekszünk, ellenkelőleg. Előre legyártott, általam behatárolt sémák alapján. Hogy miért? Mert nekem bevált és neked is befog. Ezelőtt csapongó voltam, magam se tudtam mit akartam. Volt hogy nevettem, sírtam, szorongtam, hazudtam, kritizáltam, szerettem, gyűlöltem, undorodtam, kívántam. De most már kicsit másképp van. A skála ugyanaz, csak meglettem tanítva arra, hogy mikor mit érezzek. Nem csak úgy kedvem szerint. Ha nem építed az életed, akkor romba dől. Ha nincs útmutató, mivel hogy tudnád mi kell neked, akkor káosz lesz. Káoszban pedig a lényeg elvész. 

Levetítem neked az értékrended, érzelmeid, gondolataid, viszonyítási alapjaid, követendő példáid. Tökéletes leszel. Lenyűgöző. Kívánatos. Szeretetre méltó. Főnök. Irányító. Utat mutató. Leghatalmasabbak leghatalmasabbja. Alkalmanként ötvenért Isten lehetsz, Földi testben. Gyere csak, gyere. Vár a pszichopata nevelde. Régi szennyes éned el lesz feledve. 

Látod egyszerű. Hű agymosott rabszolga, a lelked eladtad örökre. Most már nem kell megkötözni, önmagad köteléke lettél. Mitől rettegtél bekövetkezett, ugyanúgy meghaltál és lettél ezáltal elfeledve. 

Itt nyugszik mind ki, a kizárólagos megfelelésre törekedett.