Fejbe lőtte magát, Zsófi pedig felfogta: Ő a nyertes. Felpattant, ugrált, üvöltött és teljes extázisba került, a nagyszerű fejlemények hatására. Attila vérben ázva vergődött a stúdió padlóján. Az egész helyiségben megfagyott a levegő. A spotlámpák lekapcsoltak, az idegesítő gumizene elhallgatott.…

Egyszer mindennek vége. Ennek is. Pont. 

     Mára már beszűkült az életterem, a kilátásom kilátástalan. Beépített nyomor fojtogat, ahol marad egy kis rés: befedni a foltokat.     Integető idegen, haszontalan mosoly. Az elsőn, a baloldali hátul ellenem vádakat kohol. Résnyire hagyta az ajtaját. Kiáradó bűze ellepte az emeletet, ablak…

Rád erőltetem magam, hogy jó legyen nekem. Senkise kért, de én itt vagyok. Fogd meg a kezem. Vezetlek. Vár a pszichopaták világa. Tudod a hely, ahol nincsenek érzések. Itt felépítettünk egy márkát saját magunkról. Nem ösztönösen cselekszünk, ellenkelőleg. Előre legyártott, általam behatárolt sémák…

Magánytól keservesen- reszketek dermedten.  Tétlen vagyok már nem ítélkezem. Kritikus hangnem- savba mártott szív.   Szóra emelném szám- de merész énem talpalatnyi  föld. Elhagyott ugar.- Kiutat keresve földet kapar.    Halmozom az élvezeteket. A mindenség már elértéktelenedett. Kacsingat a…

Bizton állíthatom, hogy én volnék a valaha létezett legszerényebb ember. Ennek ellenére, igaz személyemtől idegen, de egy tökéletesen átgondolt kijelentést tettem a minap. Sosem dobálóznék ilyen kifejezésekkel, nem állapítanék meg semmit idő előtt. Évekig ültem felette, gondoztam, csiszolgattam,…

A mai séta eredménytelen, nem jut eszembe semmi. Meg amúgy is állva képtelen vagyok írni. És, hogy mivel most sétálok ezáltal a lehetőség az alkotásra nulla. Így tehát, szellemem gyümölcse mára csak kibogozhatatlan firka. Ahogy mondtam remélem csak mára. Bár holnap is sétálok majd, azért.