belépett az ajtón
és megkérdezte tőlem.
várjál nem érted
tőlem...
a kis roskadó Magánytól,
hogy akarok- e hozzá csatlakozni.
már álltam volna fel,
futottam volna hozzá,
mint aki bolond,
megszállottjává válva.
aztán bazdmeg belém hasít,
én vagyok a Magány.
ha odamegyek elveszem.
nekem nem döntési,
lételemi az egyedüllét.
aztán megint világosodom.
de hát olyan sok mindenki
vesz körbe,
mégse leltem társra.
párban is lehetek magányos.
így tehát odamentem
cseverészni ,
és ekkor olyat éreztem a mellkasomban milyet még soha.
mintha elefánt tápászkodott volna fel róla.
most már a főnök lépett be az ajtón,
ő nem kérdezett semmit,
csak ordította, hogy ki vagyok rúgva.